2015. január 25., vasárnap

A megbocsájtás 



A megbocsájtás nagyon fontos dolog. A keresztény életben pedig a legfontosabb! Szó szerint nem is tudnánk nélküle élni!
Ferenc pápa szavaival : ,, Isten eldönti: Jézust küldi el, hogy egy új megállapodással helyreállítsa a kapcsolatot az emberiséggel. Ez a megállapodás pedig voltaképpen egyetlen dolgon, a megbocsátáson alapszik."

Vagyis keresztény életünk alapja Isten megbocsájtása. Nem a mi érdemünk. Jézus 2000 évvel ezelőtt meghalt értünk amikor még egyetlen bűnt sem követtünk el.
Szintén Ferenc pápa szavaival ,, felmerülhet a kétely az ember szívében: vajon „mennyire” kész Isten megbocsátani. Nos, elég bűnbánatot tartani és bocsánatot kérni. Nem kell semmit sem fizetni érte, mert Jézus már megfizetett értünk. A követendő példa a tékozló fiú, aki bűnbánóan egy egész beszéddel készül az apjával való találkozásra, ő azonban még szóhoz jutni sem engedi, hanem szorosan magához öleli és magánál tartja.
Nincs olyan bűn, amelyet Isten meg ne bocsátana. Ő mindent megbocsát. Mondhatná valaki: „De, atyám, én nem megyek gyónni, mert annyi gyalázatos dolgot elkövettem, annyi bűnöm van, hogy biztos nem fog megbocsátani.” Nem így van! Nem igaz! Mindent megbocsát. Ha megbánod, minden bűnödet megbocsátja. Amikor… bizony sokszor előfordul, hogy nem is enged szóhoz jutni! Alig hogy elkezdesz bocsánatot kérni, ő már megérezteti veled a megbocsátás örömét, még mielőtt mindent elmondtál volna! " 


Mivel Isten ilyen radikálisan szeret minket fel kell tennünk a kérdést: miről is szól a keresztény életünk? Isten követéséről, vagy arról, hogy a saját életünkbe próbáljuk valahogy belepaszírozni Jézust? Jézus azt kéri, hogy teljes szívünkkel kövessük Őt és adjuk fel érte mindenünket!

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. ” Máté 22:37.


„Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem.”(Lukács 9,23)

Ezt nem csak az apostoloktól kérte, nem csak azoktól akiknek valamilyen "különleges elhívásuk van". Hanem mindenkitől aki kereszténynek vallja magát. Vagyis, ha annak tartod magad akkor tőled is.
Hogy jön ez a megbocsájtáshoz? Úgy, hogy láthatjuk: Jézus nem csak a szívünk egy részét kéri, vagy vasárnaponként egy szűk órát, hanem az egész életünket. Ezt pedig azért van joga megtenni mert Ő Isten. Ő teremtett. Ő az aki meghalt értünk. Ő az aki elfogad minket úgy ahogy vagyunk! Kérhetünk ennél többet?

Mielőtt megformáltalak az anyaméhben,
már ismertelek.
Jeremiás 1,4-5


Kiválasztottalak magamnak, a teremtés kezdetén
Efezusiakhoz 1,11-12


Nem véletlen az életed.
Zsoltárok 139,16


Én határoztam el pontosan a születésed idejét, és azt is,
hogy hol fogsz élni
Apostolok Cselekedetei 17,26


Hamisan képviseltek azok,
akik nem ismernek engem
János 8,41-44


Nem vagyok tartózkodó, sem haragos,
hanem teljes szeretettel tekintek rád
1 János 4,16


Atyád vagyok, és fiamként szeretlek,
mint ahogyan Jézust szeretem
János 17,23

Mert Jézusban láthatod, hogy mennyire szeretlek
János 17,26

Ő és én, egyek vagyunk
Zsidókhoz 1,3


Vágyom arra,
hogy szeretetemmel elhalmozzalak
1 János 3,1


Csupán azért,
mert a gyermekem vagy és én Apád vagyok
1 János 3,1


Többet adok neked,
mint valaha földi apádtól kaphatnál
Maté 7,11


Mert én vagyok a tökéletes Apa
Máté 5,48


Minden jó ajandék számodra, amelyet elfogadsz,
az én kezembõl ered
Jakab 1,17


Mert mindenben gondoskodom rólad és ellátlak mind azzal,
amire szükséged van
Máté 6,31-33


A jövõdre vonatkozó terveim mindig
reménnyel vannak teli
Jeremiás 29,11


Mert örök szeretettel szeretlek téged.
Jeremiás 31,3

Vagyis ez a határtalan szeretet az ami arra késztet minket, hogy Istent kövessük. Azért, hogy egy olyan életet éljünk ami szembe megy mindennel amit a kultúránk képvisel. Azért, hogy az életünkkel válaszolhassunk az Ő szeretetére.

„És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.” (Kolossé 2,13-14)


Azért, hogy legyen bátorságunk máshogy élni, " szeretni azokat akik gyűlölnek, imádkozni azokért akik átkoznak " . Mikor nehéz lemondani a kényelmünkről gondoljunk Jézusra amint a Golgota felé cipeli a keresztet...
,, Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte öröm helyett - a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet ..." Zsid. 12.2.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése