A dicsőség kapuján át - Jim Elliot élete

Jim Elliot az oregoni Portlandban született. Szülei vallásosan nevelték gyermekeiket, templomba vitték őket és rendszeresen olvasták a Bibliát. Jim hatévesen fogadta el Jézust Megváltójának.

1941-ben a Benson politechnikai középiskolába kezdett járni, ahol mérnöki rajzolást tanult. Majd számos tevékenységben részt vett, többek között az iskolai újság szerkesztésében, az amerikai futballcsapatban és a színjátszókörben. Társai nagy karriert jósoltak neki, szónoki képességeivel már akkor is kitűnt, amikor alig négy órával Franklin D. Roosevelt elnök halála után beszédet intézett a tiszteletére. Erősen pacifista volt, elítélte a rabszolgaságot, a második világháború idején is csak polgári szolgálatot volt hajlandó viselni.

1945 őszén belépett a Wheaton Főiskolára, egy illinios-i keresztény magániskolába, úgy érezve, Isten erre vezeti őt. Akkoriban hatalmasat fejlődött lelki téren, elkezdett készülni a misszionáriusi életre, és   rendszeresen birkózott is. Később filozófiára, politológiára, kultúrtörténetre is bejárt. Harmadévesen felvette a görögöt mert szerette volna jobban megérteni a Bibliát. Ezenkívül pedig a görög hozzásegítette egyik céljához: lefordítani a Bibliát olyan nyelvekre amin még eddig nem adták ki.

Végzősként ismerkedett meg Elisabeth Howarddal akinek a diplomaosztóján vallott szerelmet. Viszont azt is bejelentette, hogy nem tudja Isten mire hívja, erősen gondolkozik az egyedülálló életen mert misszionáriusként vannak olyan területek ahová nők nem mehetnek. Elisabeth és Jim innentől kezdve levélben tartották a kapcsolatot és csak ritkán találkoztak. Mindketten tanultak, dolgoztak és készültek a hivatásukra. Annak ellenére, hogy kedvelték egymást végig Isten vezetésére vártak. 

A főiskolán szerveztek egy misszionáriusi csoportot, és ennek keretében 1947-ben egy barátjával, Ron Harrisszel elmentek Mexikóba. Hat héten át segédkeztek egy helyi misszionárius házánál. Jim itt döntötte el, hogy megtanul spanyolul. Szintén itt találkozott egy Brazíliába igyekvő misszionáriussal , aki felhívta a figyelmét a dél-amerikai evangelizáció lehetőségére. Jim 1949-ben végzett Wheatonban, ettől kezdve misszióra készült. Olyan misszionáriusoknak segédkezett, akik korábban kecsuák között szolgáltak. Egy ilyen hittérítő mesélt neki az auca indiánokról, akik teljesen a világtól elzárva élnek.

Nyelvészeti tanulmányai után útlevelet kérvényezett és azt tervezte, hogy Bill Cathers nevű barátjával elindul Ecuadorba. Két hónappal később Bill közölte vele, hogy megházasodik. Így 1950 telét és 1951 tavaszát Ed McCullyval töltötte, börtönökben prédikáltak, evangélizáltak és tanítottak a vasárnapi iskolában. Ed még azon a nyáron megházasodott, így Jimnek mást kellett keresni, aki nem tervez még házasságot. Így egyedül Pete Fleming maradt,aki most végzett a Washington Egyetemen. 

1952-ben érkezett meg Pete és Jim Ecuadorba, hogy a kecsuák között hirdessék az Igét. Először Quitóban szálltak meg, ahol spanyolul tanultak, majd a dzsungelbe mentek. Ott a Shandia missziós központban kaptak ideiglenes szállást, majd Jim  1953.október 8.-án elvette Elisabeth Howardot. Az eskövőt Quitóban tartották. A pár egy rövid nászutat tett Panamában és Costa Ricán, majd visszatértek Ecuadorba. Egyetlen gyerekük, Valerie, 1955. február 27.-én született. Míg a kecsuákkal dolgoztak, már az auca indiánokkal való kapcsolatfelvételen gondolkodott.

Jim és négy misszionáriustársa, név szerint Ed McCully, Roger Youderian, Pete Fleming és a pilóta, Nate Saint, egy repülőgépről vette fel először a kapcsolatot az auca indiánokkal, amikor kis csomagokat dobtak le nekik. Néhány hónappal később úgy döntöttek, hogy letáboroznak a közelükben, a Curaray folyó partján. 1956. január 8,-án mind az ötükkel végeztek a bennszülöttek.

 Jim munkáját később a felesége vitte tovább. Elisabeth, férje halála után visszatért ahhoz a törzshöz akik megölték Jim-et. Kislányát évekig egyedül nevelte az indiánok között. Később híres írónő lett, több könyvében ír ezekről az élményeiről. ( A dél-amerikai mártírokról a A dicsőség kapuján át c. könyve, Jimmel való kapcsolatáról pedig a Szerelem és tisztaság c. könyv szól.)

Jim 1949. október 28-án írtt naplóbejegyzésében található a nevéhez kötött leghíresebb idézet, egyben egész élete filozófiája: Nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tarthat meg, azért, amit nem veszíthet el.